A hét nagyobb és a hozzájuk kapcsolódó több kisebb szigetekből álló Kanári szigetcsoport közigazgatásilag Spanyolországhoz, földrajzilag viszont Afrikához tartozik. A 2034 km2 kiterjedésű Tenerife a vulkanikus eredetű Kanári-szigetek legnagyobb és legváltozatosabb tagja.  Központi részén emelkedik a Pico de Teide tűzhányó, amely 1798-ban tört ki utoljára. A hegység ketté osztja a szigetet, így alakulhattak ki a helyiek által is rendkívül elhatárolt déli (Tenerife Sur) és északi (Tenerife Nord) övezetek. 

Éghajlatát tekintve az örök tavasz jelzőt kaphatná, mert hiába Afrika közelsége, a passzátszél és az Atlanti-óceán áramlása összhangot teremt, ami nyáron 30 fok alatti, télen pedig 20 fok feletti hőmérsékletet eredményez. A sziget tagoltsága ezért az északi és a déli rész időjárását is befolyásolja. Az északi part mérsékeltebb éghajlatú, gyakrabban felhősebb, rendkívül különleges az élővilága. A déli rész egész évben kellemes hőmérsékletű, ideális  a pihenésre vágyóknak, vízi  sportokat- és napsütést kedvelőknek. A felszín és a növényzet rendkívül változatos. Láthatunk több száz méter magas függőleges sziklákat, lávafolyásokat, terméketlen holdbéli tájat, fél-sivatagos területeket szárazságtűrő növényzettel, trópusi és szubtrópusi növényzetet, a magasságtól függően lombos- és fenyőerdőt. Érdekes megfigyelni a tengerpartról a növényzet változásait: a parton pálmafákat látunk, az alacsonyabb domboldalon kaktuszokat, a felhősávban lombos erdőt, felette fenyőerdőt, legfelül pedig a kopár havas hegycsúcsot. Tene-rifén 140 endemikus, azaz csak itt előforduló növényfaj él.